Beteglátogató önkéntesek felkészítése indult egyházmegyénkben a Pasztorális Helynökség Szent Dömötör Kórházlelkészi Szolgálat szervezésében.
Szívet melengető, hogy a kórházban fekvő betegek megszólítására, figyelmes meghallgatására, velük való szeretetteli, tapintatos beszélgetésre, igény szerint imádkozásra, felolvasásra 28 fő ajándékozza figyelmét, idejét szívesen. Regisztráltak Gyuláról és Békéscsabáról, Orosházáról, Nagyszénásról, de többségben Szegedhez közeliek vannak a jelentkezők között.
Az első felkészítő találkozáson Kondé Lajos pasztorális helynök, kórházlelkész köszöntötte a résztvevőket május 28-án a Katolikus Házban. A közös imádság, rövid bemutatkozás, ismerkedés után hármasban beszélgettek a résztvevők azokról az emlékekről, amikor ők voltak betegek. Felidéztük azokat a tapasztalatokat is, milyen volt belépni a kórházba, amikor mint látogatók mentünk. Kulcsfogalmakkal rátekintettünk az önkéntességre, mint szervezeti formára. Ezek után képzeletben elindultunk a kórházi osztályokra. D e még mielőtt belépnénk, Istenhez fordulunk, kérjük az Ő segítségét, vezetését, kihez hív minket, mit mondjunk majd neki, hiszen nem ismerjük őt, honnan tudhatnánk? Ezt nevezzük „bemosakodásnak”. A beteglátogatásban itt van helye és szüksége az imádságnak, s ehhez kapcsolódóan a találkozások után is, amikor kilépünk a kórházból. Letesszük Isten elé a beszélgetéseket, megérintődéseket, nehézséget, fájdalmat, örömet. Átadjuk Neki mindazt, amit megéltünk, hogy ne vigyük haza. Isten gondjaira bízzuk mindazokat, akikkel találkoztunk. Beszélgettünk arról a tapasztalatról is, hogy imádkozni a betegért mindig lehet, de vele nem mindig.
Az imával történő felkészülés után képzeletben folytattuk utunkat, beléptünk a kórházba, eljutottunk az osztályra. Megálltunk a nővérpultnál, a betegszobában, elképzeltük és leírtuk, hogyan mutatkoznánk be. Majd összegyűjtöttük és átbeszéltük, mi a dolga, mi nem dolga vagy tilos egy önkéntes beteglátogatónak. Mindezek után néhány szituációs gyakorlatban próbálhatták ki a résztvevők az ápoló, a beteglátogató és a beteg szerepét, ki-ki bátorsága és érdeklődése szerint. A találkozó zárásaként rátekintettünk, ki az, aki szívesen folytatja ezt a szolgálatot, majd személyesen megköszöntük Istennek, ami a fontos volt ebben a találkozásban. A felkészítés gyakorlattal folytatódik a klinikák, kórházak osztályain.
