A nap előadója Keserű György piarista szerzetes, mentálhigiénés szakember volt, aki konkrét példákon keresztül világította meg a gyász kezelésének útjait J.W. James-R.Friedman: Gyógyulás a gyászból c. könyve alapján. A veszteségek elkerülhetetlenek az életünkben, ám általános tapasztalat, hogy nem vagyunk rájuk felkészülve.
Szó esett a tévutakról, azokról az üzenetekről, amelyet a környezetünktől tanulunk el egész kisgyermek korunktól kezdve, hogy hogyan kezeljük a bennünket ért veszteségeket. Ki ne hallotta volna ezt gyerekkorában egy szeretett tárgy elvesztése fölött érzett fájdalmában: Ne sírj! Majd kapsz helyette másikat! Na, menj a szobádba, jobb most egy kicsit megnyugodni! Az üzenet itt az: ne légy szomorú, pótold a hiányt, és gyászolj egyedül. Még legalább hat ilyen -mögöttes tartalmat közvetítő – téves üzenetet azonosítottunk. Léteznek átmeneti vigaszok is (pl. étel, alkohol, munkába temetkezés, fantáziavilágba menekülés), amelyek időlegesen megkönnyebbülést hoznak, de hosszú távon nem segítik a gyász feldolgozását.l
Természetesen egy szeretett személy halála miatti veszteség végleges, nem csak testileg nem lesz itt velünk többet, hanem minden reményünk, megvalósításra váró közös tervünk is eltűnik. Nagyon fontos, hogy adjunk időt az érzelmek megélésének, a veszteség átélésének és az evvel való őszinte szembesülésnek, végül a kapcsolat „beteljesülésének”, amikor már teljes valójában -pozitívumaival, negatívumaival együtt- látjuk a halál által elragadott személyt.
Nemcsak előadást hallhattak a résztvevő özvegyek és gyászolók, hanem filmrészletek alapján, illetve kiscsoportos és egyéni munkában dolgoztak a személyes veszteségeikkel is. Megindító és mély beszélgetések, megosztások, olykor könnyek jellemezték a közös munkát. A nap szentmisével zárult.
