Véget ért egyházmegyénkben a Sacro Song képzés. Az utolsó napról és a gálakoncertről az egyik résztvevő, Noé Zoltán osztotta meg tapasztalatait, élményeit.
„Sok éve az életem része a dicsőítés. Pontosabban megfogalmazva a szegedi Szabad-On Katolikus Dicsőítő Közösség egyik énekese vagyok. Így én is jelentkeztem a Szegeden is megrendezésre került Sacro Song keresztény könnyűzenei képzésre. November 8-9-én elérkeztünk a záró hétvégéhez. Péntek délutántól estig, szombaton reggeltől délutánig tartott a már megszokott helyszínen, a KatHázban az együttlétünk. Már az előző alkalom jelentős része is a gálára való felkészülés fényében telt, ezért várható volt, hogy a célegyenesben is erre koncentrálunk majd.
Ha azt mondom, hogy a gálára tervezett dalokat próbáltuk, az túl leegyszerűsített megfogalmazása annak, ami velünk történt. Gável András és Gellért, illetve Szentpétery Mózes zenekarvezetőként tanítottak minket – az újabban és már régebb óta a zenei szolgálatban résztvevőket – arra, hogy miként lehetséges együttműködni egy nagy csapatként összeállva, egy ilyen ünnepi alkalomra készülve. Nehéz volt mindenkinek elengednie a régi (saját zenekaros) beidegződéseit, s arra koncentrálni, ami most részfeladatként egy-egy zenészre, vagy énekesre, adott esetben kórustagra hárult. Korábban már párosával jelentkeztünk egy-egy dal kapcsán a vezető énekesek szerepére, mások pedig a gitáros dicsőítésvezetésre. Gellász átadta nekünk a felelősséget a dalok felépítésében, de természetesen a tanácsait is magunkba szívhattuk. Vezetőink a lelki feltöltődésre is gondoltak, így az aznapi olvasmányok kapcsán András megosztotta velünk gondolatait, arról, hogyan készül a dicsőítésvezető a szolgálatra, ahol voltaképpen Jézus a valódi dicsőítésvezető.
Később egy félórás csendes szentségimádásban tehettük le a felkészülésünk nehézségeit a Lelkészség kápolnájában Jézus lábai elé. Ebédszünet után kezdetét vette a Dómban a “beállás”. Aki már látott zenekart közelről, az tudja, hogy ez egy nagy türelmet és alázatot kívánó történet. Előző este a bepakoláskor már mindenki megtalálta a helyét, így a beállásra már úgy érkeztünk – hála az értünk és a gáláért szorgoskodó hangtechnikusi csapatnak -, hogy nagyon gyakorlottan és aránylag gyorsan eljutottunk oda, hogy hamarosan megkezdődhetett a szentmise.
Bátran mondhatom, hogy egy “hatalmas” apparátus – zenekar – szolgált a Dómban ezen az estén. Tizenöt (15!) akusztikus gitáros, egy-egy szólógitár, hegedű és fuvola, három basszusgitáros (felváltva), két billentyűs, két dobos (felváltva) és két cajon-os (felváltva) alkotta a zenekart. Az Eucharist együttes tagjai is – köztünk állva – segítették a megszólalást. Természetesen a gitárosok énekeltek is, de dalonként a két-három vezető énekes és egy soktagú kórus is díszítette az ünnepet. Csak csodálni tudom a mögöttünk szolgáló technikusokat, akiknek ez egy szép, embert próbáló feladat volt tökéletesen teljesítve, megoldva a Dóm – amúgy nem túl hálás – akusztikai körülményei között.
A mise után megkaptuk okleveinket, melyet Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora és Kondé Lajos atya, pasztorális helynök, a Dóm plébánosa adott át mindenkinek. Az ezután következő gála méltó befejezése volt ennek a kurzusnak. Nagy öröm volt bennem, hogy szinte mindenki ott maradt, aki a misén is résztvevő volt. A már ismert dicsőítő, keresztény dalokat a közönség lelkes tapssal jutalmazta. Igaz, hogy ez a taps elsősorban azt az Istent illeti, aki mindazt adta – a zenei tehetséget, vagy az énekhangot, amivel ki-ki ott szolgálhatott, de azért nekünk is jól esett.
Rendkívüli “érzés” volt szolgálni ebben a csapatban. Egységet éltem meg és szeretetet. Köszönöm az új ismerettségeket, barátságokat és természetesen mind a négy hétvégét Képzőinknek és a teljes csapatnak, akik ebben a gyönyörű szolgálatban bármi módon is részt vállaltak, akik a támogatásunkról gondoskodtak. „
Noé Zoltán – résztvevő énekes
