2026. március 14-én szombaton regionális találkozóra hívták a rózsafüzért imádkozó testvéreket a szegedi Dómba. Az alkalomról Aradi Mária szervező írt személyes beszámolót.
„Tavaszi rózsafüzéres találkozónkat immár második éve regionális szintre bővítve tartottuk meg a Dómban március 14-én szombaton. Ez egyben készület egyházmegyénk 1000 éves alapításának ünneplésére is, amely 2030-ban lesz. Erre a napra esett a kispapok országos találkozója is, amely közvetlenül előttünk ért véget. Aki időben érkezett, még láthatta őket akár csoportban, akár az egyesével beszélgetve, megállva a téren, illetve többen közülük beültek a mi találkozónk egy részére is. Örvendetes élmény volt őket látni, és tudatosítani, hogy imádkoznunk kell értük, imádkoznunk kell papi hivatásokért!
Kondé Lajos atya is erre hívott minket köszöntőjében a 13 órai kezdéskor: az ima állhatatos és hűséges folytatására, és arra, hogy ezek a találkozási alkalmaink erősítsenek meg minket a saját hivatásunkban, Krisztushoz tartozásunkban, Szűz Máriával az ő anyai pártfogásával és segítségével haladva utunkon.
Salalmon László atya folytatta tavaly elkezdett gondolatmenetét az imáról. Isten különböző válaszaira hívta föl a figyelmet. Mondhat nekünk igent a kérésünkre, de nemet is, vagy “még nem” is lehet a válasza. Ezzel együtt minden ima meghallgatásra talál, csak nem a mi emberi, korlátolt logikánk szerint, hanem Isten mindenható látásmódjából nézve. Itt kezdődik a bizalom és a hűség. Enélkül nincs kitartó, állhatatos ima. Bízzunk és legyünk hűségesek, akkor is, amikor emberileg nézve nincs eredmény, amikor kudarcokat és problémákat élünk nap mint nap. László atya nagyon magával ragadó és az életből vett kemény példákkal illusztrálta beszédét. Az elmélkedés végén mély csönd volt a hallgatóság szívében, nagyon megérintett mindannyiónkat.
Ezután meghallgattunk egy tanúságtételt egy egyetemista fiataltól, aki a Szegedi Ifjúsági Rózsafüzér csoportba jár. Róluk már januárban is hallottunk, de most sokan ott voltak közülük, minden ponton segítettek, jelen voltak aktívan az egész nap folyamán. Nóri elmondta, hogyan próbálja a mindennapokba beilleszteni az elmélyülést, és konkrétan a rózsafüzér imádságot, amelyet hétről hétre együtt is imádkoznak a csoport tagjaival. Mai egyetemistaként egyáltalán nem könnyű feladat Krisztust követni, imádságos lelkülettel élni és tanúságot tenni a fiatalok körében. Ehhez valóban csak az imából lehet erőt meríteni egy hívő fiatalnak, Jézussal és Máriával szoros kapcsolatot építve.
Rövid szünet után újabb tanúságtétel következett. Krisztina a középkorosztályba tartozik, és tanítóként, öt gyermekes édesanyaként tett tanúságot az ima erejéről, a folyamatos Krisztus-kapcsolatról, és arról, hogy igenis milyen sokat jelent a gyermekeknek a velük, köztük vagy együtt mondott ima. Milyen fontos a nagyszülők feladata ebből a szempontból is! Az egyetemista évek imája, a családban közösen végzett ima, az “úton-útfélen” mondott ima, mind-mind szükséges a lelki életünkhöz, hogy tényleg folyamatosan azt kereshessük, ami az Úrral való egységet, vele való gondolkodást-látást lehetővé teszi. Saját konkrét példát mesélt, hogyan segítette rajta keresztül az Úr a kiengesztelődést két ember között, akikhez úgy tudott szólni (buzgó ima és könyörgés után), ahogy saját maga sem gondolta volna. Isten mindenkit fölhasznál Országa építéséhez, csak adjuk át magunkat minden nap!
Szentségimádással folytatódott napunk, Köllő Sándor atya vezetésével. A csöndes énekeket rövid elmélkedő gondolatok és csöndek követték. Mindazt, amit előtte hallottunk, amit magunkkal hoztunk a szívünkben és gondolatainkban, letehettük az Úr Jézus elé az Oltáriszentséghez.
15 órakor uzsonnázós szünet következett, a Pasztorális Helynökség vendégelt meg minket egy kis elemózsiával, kint a napfényes Dóm téren fogyasztottuk el.
Ám nem sok időnk maradt beszélgetésre, mert kezdődött a közös rózsafüzér ima, amelyet Nagy Róbert atya elmélkedéseivel mélyítettünk el. Új éneket is tanultunk a tizedek elé: “Rózsafüzér Királynéja, égi Rózsaszál, Imádkozzál miérettünk, édes Szűzanyánk…” Robi atya a békét helyezte nagyon a szívünkbe: minden béke az emberi szívben kezdődik! Dolgozzunk rajta, és engedjük, hogy az Úr békéje dolgozzon bennünk és rajtunk keresztül!
16 óra után kezdődött a szentmise Kárpáti Kázmér OFM ferences atya celebrálásával, aki igazán ferences beszédet tartott, többféle történetet is elmesélve Szent Ferencről, akinek most éppen 800 éves évfordulója van. Szent Ferencet az alázat, a béke, az irgalom szentjeként mutatta be, aki számunkra is aktuális, modern szent: Isten irgalma és szeretete ma is erre hív minden Krisztust szerető és követő lelket.
A Szentmise végén Lajos atya mondott köszönetet minden atyának, közreműködőnek és minden hívőnek, akikkel együtt töltöttük ez a néhány órát, rászánva, áldozatot hozva ezért a napért, hogy Isten ajándékozhasson ezzel nekünk és általunk másoknak!”
A találkozóról készült felvétel itt tekinthető meg: https://www.youtube.com/live/H50KOdgV25o
