Az idén tavasszal Szegeden elindult, négy hétvégén át tartó keresztény könnyűzenei oktatási workshop, a Sacro Song második alkalmát most tartották szeptember 6-án és 7-én a Katolikus Házban. A képzés megálmodói, megvalósítói és oktatói a hazai keresztény könnyűzene kiemelkedő alakjai, több mint 25 éve aktív szereplői, Gável András és Gellért, valamint az ő zenei formációjukban, az Eucharist együttesben velük együtt szolgáló Szentpétery Mózes. Példaértékű életüknek és munkásságuknak köszönhetően hiteles tanítók, akiktől megtiszteltetés tanulni arról, hogy hogyan érdemes és kell dicsőíteni. A workshop megvalósításához a váci Apor Vilmos Főiskola, a Szeged-Csanádi Egyházmegye Pasztorális Helynökség által nyújtott anyagi támogatásnak köszönhetően 35 zenei szolgálattevőnek nyílt lehetősége, hogy részt vegyen ezen a nem mindennapi képzésen.
Az oktatás keretében a résztvevők nem pusztán a technikákat, praktikákat sajátíthatják el. A múlt hétvége alkalmával, pénteken délután a dicsőítésről, annak lényegéről elmélkedtünk Andrással, aki rávezetett bennünket, hogy a dicsőítés alapja, hogy elmondom Istennek, hogy milyen Ő. Istennek terve van velem, és miután igent mondok az Ő akaratára, tervére, és meg is vallom azt, utána már nem tudok csendben maradni. Ebben áll a dicsőítés lényege.
Áttekintettük a nagyobb bibliai dicsőítőket Mózestől, Szűz Márián át Pál apostolig, és intést kaptunk arra vonatkozóan, hogy a Király által rendezett esküvőre nem mehetünk menyegzős köntös nélkül, utcai ruhában. Ez a zenei szolgálattevők vonatkozásában azt jelenti, hogy nem elégedhetünk meg a felületes felkészültséggel, és ezt érthetjük lelki értelemben, valamint zenei értelemben egyaránt. A zenei felkészültségre Gellért mutatott nekünk kiváló példákat, rövid videókon keresztül, különböző műfajú előadóktól. Megfigyelhettük magunkon, hogy pozitív érzelmi hatásokat váltottak ki belőlünk az azokban szereplő, előadó énekesek, zenészek, előadók, és pont ez az a hatás, amit csak akkor érhet el valaki, ha kellő alapossággal felkészül, mielőtt kiáll például egy szentmisén zenélni, dicsőíteni. Konklúzióképpen megállapíthattuk, hogy méltóképp zenélni az Úrnak, Őróla, műfajtól függetlenül lehetséges, és a könnyűzene nem degradálja a liturgiát, hanem éppen ellenkezőleg, szolgálja azt.
A szombati nap nyitó imádságát követő előadásban a szentmise liturgiájának mélyére tekinthettünk. Értékes gondolatokat kaptunk az egyes liturgikus részek fontosságáról, szerepéről, és arról, hogy az évszázadok óta hasonló módon történő szentmise-áldozat bemutatásának hagyományát őriznünk kell, s ezáltal bizonyos szinten összekapcsolódhatunk a régi időkben élt hívekkel.
Az elmélkedéseket követően a gyakorlati, technikai foglalkozások keretében a hangszerek és egyéni énekhang fejlesztése kapott nagyobb teret, majd közös zenéléssel koronáztuk meg a hétvégét. A képzési alkalom végén lehetőségünk nyílt arra is, hogy visszajelzéseket tegyünk az eddig szerzett tapasztalatainkról.
Ahogy egy latin szentmise végén az áldás keretében a hívek megkapják a feladatként a paptól: „Ite, missa est!” – „Menjetek, küldetésetek van!”, úgy indultunk mi is utunkra, hiszen a két értékes napon szerzett tapasztalatok elmélyítése, gyakorlatba ültetése már a mi feladatunk lett.
Gál Mónika – résztvevő zenész
