Évek óta hagyomány, hogy februárban a Szeged-Csanádi Egyházmegye Pasztorális Helynöksége összehívja az egyházmegye területén tevékenykedő szerzetesrendek és mozgalmak képviselőit a szegedi Katolikus Házba. A találkozónak Pasztorális svédasztal a neve, ami abból született, hogy az összegyűlt örömöket és tapasztalatokat a közösbe helyezük ilyenkor, és így osztozunk egymás felé. Február 26-án hétfő este Kondé Lajos pasztorális helynök atya a köszöntőjében visszautalt a szinódusi folyamat eddigi szakaszaira. Az egyházmegyei szakaszban több jelenlévő is aktívan részt vállalt, az őszi vatikáni ülésszakot pedig azért említette meg, mivel az ott használt módszertant hozta el erre az estére a munkatársaival.
Az alkalomhoz a témát Kopasz István atya, mórahalmi plébános vezette fel kiindulva az egyházközségek valóságából: csökkenő papi létszám, elszigeteltség, hiányosságok a formáltságban, mégis útkereső jószándékkal a szívekben, hívők fogyasztói szemlélettel, hitbeli elkötelezettség csökkenése, ugyanakkor vannak elkötelezett és jószándékú testvérek is, akik sokat tesznek plébániájukért. Javaslatokat és ötleteket fogalmazott meg: mit és hogyan tehetnek a mozgalmak, a szerzetesek és a lelkipásztorok együtt az egyházmegyéért, hogy hogyan működhetünk mindannyian együtt az élőbb közösségekért. Mit tehetünk a plébánián mindezért? A legfontosabb odafigyelni, mert „Akinek füle van, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak” (a Jel 2-3-ban 7x olvassuk). Figyelni a püspök szavára, a képzett világiaktól ellesni módszereket, és figyelni az egyéni és közösségi továbbképződés lehetőségeire. A mozgalmak és szerzetesi közösségek mit adhatnak hozzá? A legnagyobb ajándék az Egyházmegye számára, ha mindenki éli a maga karizmáját. És persze keresi a módját, hogyan ajándékozhatja azt a közösségek épülésére.
A rövid gondolatindító beszéd után kiscsoportos körök alakultak, amelyben egymás figyelmes meghallgatása volt a középpontban, majd rövid, csendes egyéni imaidő következett az Oltáriszentség jelenlétében az újabb kiscsoportos beszélgetés előtt. A beszélgetőkörök végén pedig a szervezők fontosnak tartották, hogy buzdítsák a részvevőket arra, hogy ki-ki fogalmazzon meg valamit azzal kapcsolatban, hogy mi az, amit továbbvisz ebből az estéből.
A közös munka után közös vacsorával ért véget a Pasztorális svédasztal idei alkalma, ahol a beszélgetés, a tettek és az imádság lüktető együttműködését tapasztalhatták meg a résztvevők.
