2026. március 7-én, szombaton lelkinapra hívta a gyászolókat, veszteséggel küzdőket a Szeged-Csanádi Egyházmegye Pasztorális Helynökségének CsaládKözPontja. A lelkinap előadója Kovács Zoltán atya volt, aki biblikusként a Szentírás igéivel és történeteivel együtt a saját lelkigondozói tapasztalatát is megosztotta a mintegy huszonöt résztvevővel.
A gyász nem betegség és nem is gyengeség, hiszen mindannyian megéljük ezt a folyamatot életünk során. Igazából a gyász a szeretet árnyéka: ott jelenik meg, ahol valakit nagyon szerettünk. Az első érzés gyakran a sokk, a bénultság és az üresség.. A Szentírásban Márta és Mária testvérük halála után csak ennyit tud mondani: ”Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” (Jn 11,21) Ez a mondat tele van fájdalommal, kérdéssel, panasszal. Az Isten el tudja viselni a bennünk dúló vihart, nem ijed meg ezektől a mondatoktól, sőt örül, hogy még így is kapcsolódni akarunk Hozzá. A gyász során az emberben feljönnek kérdések: miért történt mindez, miért most, miért engedte ezt az Isten? Sok esetben megjelenik a harag: a helyzetre, az orvosokra, önmagunkra, akár az elhunytra, sőt az Istenre is.
Ha kiadjuk ezt a haragot, elkezd dolgozni az irgalom, új megértés fejlődhet bennünk. Az Isten közel áll a gyászolókhoz minden állapotukban, és mindannyian irgalomra szorulunk. Szükség van a megbocsájtásra, az elengedésre.
A haragot és a keserűséget felváltja a mély szomorúság. Talán a legnehezebb része a gyásznak a hiány tapasztalata: egy üres szék, az elmaradó napi beszélgetés, az ünnep nélküle. A szív újra és újra megéli a sokkot ezekben az elmaradó napi rutinokban. Jézus velünk együtt sír: „Jézus könnyekre fakadt.” (Jn 11,35). A gyászban nem vagyunk egyedül, Ő velünk együtt szenved.
A fa hasonlatával jelenítette meg Zoltán atya a gyász elfogadását, a megbékélés fázisát. A kertben álló terebélyes fa elszárad, de ott marad a törzs, amelyből valami szépet, például egy asztal lapját lehet készíteni. Az asztal körül össze tud gyűlni a család, emlékeznek rá, beépül az életükbe a valaha volt kerti fa. A szeretet nem szűnik meg, csak más formában él tovább. A gyász útja nem ér véget a hiánnyal. Keresztény hitünk azt mondja, hogy nem a halálé az utolsó szó.
Jézus ígérete, „Én vagyok a feltámadás és az élet.” (Jn 11,25) azt támasztja alá, hogy a szeretet kapcsolata Istenben nem szakad meg. A földi kapcsolat ugyan átalakul, de nem semmisül meg.
A kiscsoportos beszélgetésekben ki-ki megfogalmazhatta érzéseit, kérdéseit gyászával kapcsolatban, megoszthatta terheit, rátekinthetett hitére vagy hitetlenségére. Délután szentmisében adtunk hálát a közös emlékekért és könyörögtünk elhunyt szeretteinkért.
