„Ideje van a sírásnak, ideje a nevetésnek” címmel rendezte a Szeged-Csanádi Egyházmegye CsaládKözPontja az özvegyek és gyászolók lelkinapját 2024. április 13-án szombaton a szegedi Katolikus Házban. Több mint harminc bátor nő mellett három elszánt férfi is eljött, hogy szembenézzen veszteségei fájdalmával. A lelkinapot Gáborné Puskás Julianna Gyászfeldolgozás Módszer® Specialista és Kopasz István mórahalmi plébános atya közösen vezette.
Igazán bátorság kell ahhoz, hogy valaki vállalja, hogy engedi a szívéig érni mindazokat az érzéseket, amelyeket a gyász hozhat magával. Erre azért van szükség, hogy felismerjük, hogy önmagában nem az idő segít, hanem az idő alatti apró, de fontos döntések és az azokat követő cselekvések sora. A specialistának is mindig nagy kihívás, hogy mennyire tudja hitelesen átadni, hogyan lehet szabadulni a mérhetetlen fájdalom szorításából, kilépni a kétségbeesés fogságából. a saját példák megosztásával bepillantást lehet engedni annak a szívmunkának a mikéntjébe, amely a veszteségek okozta sebek gyógyulásához vezetett. A gyászfeldolgozás nem azt tűzi ki célul, hogy a nehéz érzéseket elrejtsük, a fájdalmakat figyelmen kívül hagyjuk, hogy könnyebb legyen a lelkünk, hanem éppen az ellenkezőjét. Nézzünk szembe őszintén mindazzal, ami összetörte a szívünket!
Mire jó ez az egész? Nincs elég bajunk már a történtek miatt is? Ami megtörtént, azon úgysem lehet változtatni! Az elveszített társat, szülőt, gyermeket nem lehet visszahozni… Valóban, talán éppen az a legnehezebb, hogy legszebb álmainkat, vágyainkat látjuk a gyász idején szerte foszlani. A könnyeink ködén át azonban, ha hajlandóak vagyunk elfogadni azt, hogy „ami van, annak szabad lennie” (Mustó Péter) megláthatjuk azt, amit az eszünkkel nem, de a szívünkkel egyszer csak el tudunk fogadni. Akkor már nem elengedni, hanem szívvel-lélekkel megélni akarjuk azt, amit a Gondviselő nekünk szánt.
István atya elmélkedése, mely a Szentírás reményt adó üzeneteire épült, abban erősítette meg résztvevőket, hogy nem elfojtani, megtagadni kell a bánatot, szomorúságot, hanem Jézusra érdemes tekinteni, aki tudta, hogy mi lakik az emberben. Mert sírni, tudott vigasztalni, ma is megmutatja azt, hogyan lehet kivárni, de azt is, hogy mikor érdemes elindulni, akár a „vízen járva” vele.
A résztvevők a kiscsoportokban megajándékozták egymást azzal, hogy az emléktárgyak, fotók, történetek segítségével megosztották a szeretteikhez kapcsolódó emlékeiket. Közben együtt sírtak, de együtt is nevettek a kedves élmények felidézésekor.
A délutáni program előtt egy volt karolina iskolás diák, Kukk Lívia lélekemelő éneklését hallgattuk meg, Az édesapja által gitárral kísért dalok ráhangolták a jelenlévőket a megbocsátásra. Mindannyiunk szívéig elért, hogy „homokba kell írni mindazt, mi fáj…” Az egyéni átgondolás után a szentmisében letehettük a múlt terheit és erőt meríthettünk a jelen feladataihoz.
Hála mindazoknak, akik ezen a napon úgy döntöttek, hogy bizalommal fordulnak a Jóisten felé és megelőlegezett bizalmukkal ajándékozzák meg egymást is. Isten áldása kísérje mindannyiunk további útját, gyógyítsa be sebeinket, adjon bölcsességet, hogy a Teremtő rólunk álmodott álmát megvalósíthassuk!
Gáborné Puskás Julianna
Haladó Gyászfeldolgozás Módszer® Specialista
Mindazokat, akik szeretnék a Gyászfeldolgozás Módszer® részleteit megismerni, azokat 2024. április 17-én, szerdán 17 órára a Katolikus Házba egy díjmentes tájékoztató beszélgetésre várja szeretettel Gáborné Puskás Julianna. Előzetes regisztráció: szivsuli@gmail.com