„Csak egy pillanatnyi figyelem és együttérzés”
A Szentatyának a Betegek 31. Világnapjára írt üzenetében olvashatjuk az irgalmas szamaritánus történetéhez kapcsolódóan: „Ami azonban itt fontos, az a magánynak, az elhagyatottság állapotának felismerése. Ez a sérelem minden más igazságtalanságnál könnyebben orvosolható, mert – ahogy a példabeszéd mondja – megszüntetéséhez csak egy pillanatnyi figyelem, az együttérzés belső mozdulata kell”.
Szolgálatunk munkatársai éppen ezt a „csak egy pillanatnyi figyelmet, együttérzést” viszik nap mint nap a kórházi ágyakon fekvő betegekhez. Ezen a héten a Betegek Világnapja kapcsán visznek még mást is: munkatársaink közös imáját mindazokra a szándékokra, melyeket a betegek kérnek. Viszünk ajándékba egy kifejező képet is Szalézi Szent Ferencnek tulajdonított, keresztjeinkhez kapcsolódó, vigaszt nyújtó gondolatokkal, ezzel kívánunk mielőbbi gyógyulást.
Tapasztaljuk, hogy sajnos sok a félreértés még ma is a betegek szentségével kapcsolatosan. Gyakran szó szerint „utolsó kenetként” értelmezik a betegek, illetve a hozzátartozók. Félnek, hogy meghalnak, ha felveszik, ezért halogatják kérni ezt, a betegségben éppen hogy erőt adó szentséget. Megkértük egyházmegyénk plébánosait, hogy a betegek világnapjához kapcsolódóan lehetőségük szerint segítsenek ennek a tévhitnek a helyreigazításában, valamint biztassák egyházközségük idős, beteg tagjait, hogy évről évre éljenek ezzel a lehetőséggel. Kórházba indulás előtt is, ami gyakran előre tervezett időpont (műtétek), jó, ha kérik. Az a tapasztalatunk, hogy sokkal nyugodtabbak a betegek is, hozzátartozók is, ha ezzel a szentséggel ellátva érkeznek a kórházba, s ez a békesség segíti a gyógyulást is.
Egy plakát segítségével felhívjuk a templomba járók figyelmét is arra, hogy jelezzék a plébánián, ha ismernek olyan hívőt, aki szívesen élne a betegségben erősítő szentségekkel, a szentgyónással, a szentáldozással, de állapota miatt nem tud elmenni a templomba.
Szolgálatunk Facebook oldalán pedig arra kérjük a látogatókat, hogy a Betegek Világnapjához közeledve osszanak meg velünk egy történetet, naplótöredéket, ami arról szól, hogy mi jó születhet a betegségből. Amikor beteg voltam, mi mindent fedeztem fel, amit ajándéknak, lehetőségnek, pozitívumnak, tanulságnak tudtam, illetve tudok most így utólag tekinteni?
Mielőbbi gyógyulást kívánunk szeretettel:
a Szeged-Csanádi Egyházmegye Pasztorális Helynökség Szent Dömötör Kórházlelkészi Szolgálatának munkatársai
