Az egészségügyben dolgozókkal zarándokoltunk a domaszéki tanyavilág keresztjei mentén június tizedikén, pénteken délután. A Kistelekről, Hódmezővásárhelyről, Szentesről és Szegedről érkező zarándokok a fenyegető zivatarfelhők ellenére egyhangúan azt szavazták meg, hogy induljunk el, nem félünk az esőtől.
A keresztek megállóinál egy–egy zarándokzsoltár adta a következő gyalogos szakasz témáját. Beszélgettünk az egészségügyi szolgálatunk indulásáról, a közös munka, a jó együttműködés gyümölcseiről, arról is, hogy mi tölt fel minket.
Útközben odaért az eső is, amelynek szűnését az éppen most érő fekete eperfák árnyékában vártunk ki. És ha már várakoztunk… kóstolgatásunk eredményeként lilává váltak a kezeink.
A zarándokút utolsó szakaszát csendben tettük meg, melynek végén a Stella Maris Vendégház rózsákkal körbefutott útszéli keresztjéhez érkeztünk, ahol Krisztus lábához helyzetük el hálánkat és kéréseinket.
A beszélgetések alatt szívet megérintő történetek kerültek elő a régmúltból, szép, mély megosztásokkal ajándékozták meg egymást a résztvevők. A folytatás igényével búcsúztunk el egymástól.
