Uram, Jézus Krisztus, Te vagy mindannyiunk orvosa és megváltója, teljes bizalommal
könyörgök hozzád beteg testvérünkért, ………-ért. Te jobban tudod, mint én, hol
van a betegnek szüksége gyógyító kezedre. Áraszd el gyógyító szereteteddel és erőddel
egész lényét, különösen testének, lelkének azokat a területeit, amelyek a legnagyobb
veszélyben vannak, amelyeket leginkább megtámadott a betegség.
Gyógyítsd meg őt, lényének legmélyét áthatva. Orvosold a Veled, embertársaival,
teremtményeiddel és önmagával való kapcsolatát!
Segíts, hogy felfedezze a szenvedésben is szeretetedet! Engedd, hogy érezze, közel
vagy hozzá! Vedd el tőle a kínzó fájdalmakat! Töltsd el bizalommal, hogy minden
rendbe jön!
Vele együtt bízom Benned, áldd meg őt szent neved által! Ámen.
(Anton Gots)

Mint a bókos szentek állnak a fülkében
kívülről a szemnek kifaragva szépen,
de befelé, hol a falnak fordul hátok,
csak darabos szikla s durva törés tátog:

ilyen szentek vagyunk mi!

Micsoda ős szirtből vágták ki lelkünket,
hogy bús darabjai még érdesen csüngnek,
érdesen, szennyesen s félig születetlen,
hova nem süt a nap, hova nem fér a szem?

Krisztus urunk, segíts meg!

Hallottunk ájtatós, régi faragókat,
kik mindent egyforma türelemmel róttak,
nem törődve, ki mit lát belőle s mit nem:
tudva, hogy mindent lát gazdájuk, az Isten.

Bár ilyenek lennénk mi!

Úgyis csak az Úr lát mindenki szemével,
s hamit temagadból szégyenkezve nézel,
tudd meg, lelkem, s borzadj, mert szemeden által
az Isten is nézi, az Isten is látja!

Krisztus urunk, segíts meg!

Óh jaj, hova bujhatsz, te magadnak-réme,
amikor magad vagy az Itélő kéme?!
Strucc-mód fur a percek vak fövenye alá
balga fejünk – s így ér a félig-kész Halál,

s akkor mivé leszünk mi?

Gyónatlan és vakon, az évek szennyével
löknek egy szemétre a hibás cseréppel,
melynek nincs csörgője, s íze mindörökre
elrontva, mosatlan hull vissza a rögbe.

Krisztus urunk, segíts meg!

Ki farag valaha bennünket egészre,
ha nincs kemény vésőnk, hogy magunkat vésne,
ha nincs kalapácsunk, szüntelenül dúló,
legfájóbb mélyünkbe belefúró fúró?

Szenvedésre lettünk mi.

Szenvedni annyi, mint diadalt aratni:
Óh hány éles vasnak kell rajtunk faragni,
míg méltók nem leszünk, hogy az Ég királya
beállítson majdan szobros csarnokába.

Krisztus urunk, segíts meg!

A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok
És te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk,
Azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven,
Ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
Ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
Folytasd kacagásod, nevessünk együtt
Mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is
Hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi,
Miért lennék a gondolataidon kívül…
Csak mert a szemed nem lát…
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne
Egész letisztult szép gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves… ha lehet, töröld le könnyeidet,
És ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.

Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Már tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.
Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.
Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.

Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Nézd: elszárad a fám,
A testem-lelkem fája…
De épek még a gyökerek talán.
A tompa, tunya tespedés alatt,
Gyökereimben: érzem magamat,
És ott zsong millió melódiám.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Hiszen – nem is éltem igazában.
Csak úgy éltem, mint lepke a bábban,
Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben:
Rólam gondolt roppant gondolatod
Torz árnyékaképpen.
Egy kóbor szellő néha-néha
Valami balzsam-illatot hozott.
Akkor megéreztem: ez az élet,
S megéreztem a Te közelléted, –
S maradtam mégis torz és átkozott.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet.
Én szeretni és adni akarok:
Egy harmatcseppért is – tengereket.
S most tengereket látok felém jönni,

Elhunyt szeretteinknek adj örök üdvösséget atyai irgalmad által.

Erősítsd meg hitünket abban, hogy nincs mitől félnünk, mert akár élünk, akár halunk, mindig a Tieid vagyunk.

Segíts gyászunkban, ebben a mély fájdalomban, magányosságban és hiányban, amelyet a szívünkben hordozunk.

Áldd meg mindennapjainkat, emlékeinket, töröld le a könnyeinket.

Vezess minket a te utadon vigasztaló Szentlelked által, hogy ezzel a gyásszal együtt is hűségesen töltsük be hivatásunkat, melyet ránk bíztál.

Tarts meg minket a Te szeretetedben! Amen.

Keresztvetés, Bevezetés: 1 Miatyánk + 1 Üdvözlégy + 1 Hiszekegy

Tizedekre (5), Nagy (önálló) szemre:

Örök Atya! Felajánlom Neked szeretett Fiadnak, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét, – engesztelésül bűneinkért és az egész világ bűneiért.

Kis szemekre (10): Jézus fájdalmas szenvedéséért – irgalmazz nekünk és az egész világnak!

Záró ima (3x): Szent Isten, Szent erős Isten, Szent halhatatlan Isten, – irgalmazz nekünk és az egész világnak!

Ámen.

Fausztina nővér naplójából:

811 Midőn beléptem magányomba, meghallottam ezeket a szavakat: ,,Minden lelket, aki ezt a rózsafüzért imádkozza,megvédem halálos óráján, mint saját dicsőségemet. Ha mások imádkozzák egy haldokló mellett, az is elnyeri ugyanezt a bűnbocsánatot. Ha ezt (205) az imát a haldokló mellett mondják, mérséklődik Isten haragja, és mérhetetlen irgalom veszi körül a lelket; –Fiam fájdalmas szenvedése megindítja irgalmam mélységét.’

754 + Az Úr ígérete: ,,Azokat a lelkeket, akik ezt a rózsafüzért imádkozzák, már életükben körülöleli irgalmam,különösen pedig haláluk óráján.”

Uram, sok minden miatt aggódom:
– a jövőm, egészségem, boldogulásom miatt, amiatt, miként kerülök ki mostani helyzetemből.
– Aggódom embertársaimért, házastársamért, gyermekeimért, rokonaimért, barátaimért.
– Aggódom családomért, egyházadért, az egész emberiségért.
Mi lesz velünk, ha minden így folytatódik, szétesik, hanyatlik?
Uram, felelősnek érzem magam. Te magad szólítottál fel a keresztségben és bérmálásban a felelősség vállalására.
Most itt állok a gondok szorításában, melyek majdnem felőrölnek.
Uram, segíts ki ebből a bajból! Segíts, hogy ismét tudjak nevetni, hogy boldog legyek, fellélegezhessek és kipihenhessem magam. Adj nekem türelmet és lelki nyugalmat!
Hallom, ahogy mondod: „Bízd rám gondjaidat! Urad vagyok, testvéred és barátod, akiben bízhatsz. Add át nekem gondjaidat, félelmeidet, erőtlenségedet! Ismerek olyan kiutat számodra, amelyek előtted még rejtve vannak”.
Uram, rád bízom, lábaid elé helyezem, ami nyomaszt, ami aggodalommal tölt el. Erősen akarok hinni abban, hogy gondoskodsz rólam és szeretteimről, egyházadról és az egész emberiségről. Bízni akarok benned, és meg akarom őrizni a nyugalmamat akkor is, ha minden ellene szól, hiszen tudom, hogy gondoskodsz rólunk, teremtményeidről.
S abban a tudatban, hogy mellettem állsz, meg fogom tenni a tőlem telhetőt, se többet, se kevesebbet. Uram, köszönöm, hogy gondoskodsz rólam. Ámen.

(Anton Gots kamilliánus katolikus szerzetes)

Uram, Jézus Krisztus, köszönöm, hogy mellettem vagy, hogy orvosom és megváltóm
vagy, hogy erődet és jelenlétedet érezhetem. Köszönöm, hogy egyházadat megbíztad
a gyógyítás feladatával, és megajándékoztad a gyógyítás adományával, képességével.
Uram, ismersz engem, ismered betegségemet, szenvedéseimet. Eléd helyezem és
kérlek: Dávid fia, könyörülj rajtam! Helyezd rám kezed, és egyházad imádkozzon értem!
Te működj bennem, úgy, ahogy azt öröktől fogva elhatároztad. Akaratodat fogom
követni; legyen meg a Te akaratod, ezért imádkozom. Tudom, hogy Te a gyógyulást
kívánod, az egész ember gyógyulását. Fogadd el hitemet, nyitottságomat,
készségemet, érints meg lényem mélyén, hogy a Te Országod láthatóvá váljon
számomra, akár meggyógyítasz, akár tovább kell élnem betegségemmel.
Uram, köszönök neked mindent, amit irántam teszel. Vannak olyan dolgok az
életemben, amelyek nyomasztóbbak lehetnek a betegségnél.
Köszönöm, Uram, hogy mindig velem voltál. Ismered azokat a sérüléseket, sebeket,
emlékeket, csalódott várakozásokat, amelyek nem hagynak nyugalmat nekem.
Tudod, miként vétkeztek emberek ellenem: a szülők, akiktől nem kaptam elég
szeretetet, védettséget, akiknek nem volt idejük rám, a testvérek, akik mindig
félrelöktek, az emberek, akik növekedésemben, tanulmányaim során megkeserítették életemet.
Uram itt vannak saját bűneim is, Te már megbocsátottál, de a visszamaradt hegek fájnak.
Nem titok előtted, milyen csalódások értek a munkámban.
Orvosold kapcsolataimat azokkal, akiket mellém állítottál. Add, hogy minden régi sebet
és fájdalmat a Te kezedbe helyezzek, hogy mindent újra kezdhessek, mivel Te meggyógyítottál.
Segíts, hogy szeretetet adhassak, s adj bátorságot és bizalmat azon az úton, amelyet Te
nyitsz előttem, azon feladatokhoz, amelyeket Te jelölsz ki nekem. Köszönöm Neked.
Uram! Maradj velem mindig. Amen.

Heinrich Damming nyomán