„Aki zenével indul az életbe, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti őt a bajon.” (Kodály Z.)

Orgonáról, orgona mellől – Interaktív orgonabemutatón vehettek részt idén Semmelweis nap alkalmából a Szeged-Csanádi Egyházmegye területén található kórházakban dolgozó egészségügyi dolgozók. A programot az egyházmegye Pasztorális Helynökségének Szent Dömötör Kórházlelkészi Szolgálata szervezte 2026. 06. 25-én csütörtökön.

Az alkalomra több mint nyolcvan egészségügyi dolgozó regisztrált. A Szegedi Dómban Kondé Lajos pasztorális helynök, kórházlelkész köszöntése után a résztvevők meghallgathatták Leon Boellmann Gótikus svit Priere de Notre Dame tételét, melyet Nagy Péter orgonaművész és kántor adott elő. Ezt követően a zenéről szóló idézeteket olvastak fel a résztvevők. majd a karzaton folytatódott a program. Nagy Péter „orgonáról, orgona mellől” mutatta be ezt a csodálatos hangszert az érdeklődőknek, mely 1928-30 között épült. A 9040 síppal és 130 regiszterrel rendelkező hangszert az Angster gyár készítette, az akkori Európa harmadik legnagyobb templomi orgonájaként.

A bemutatót követően sorjáztak a kérdések a résztvevőktől: Hogyan jut a levegő el a fújtatótól az orgonáig? Miért világított pirosan a játszóasztal egyik regisztere? Hol van a világ legnagyobb orgonája?

Az orgona mellett, a karzaton meghallgatott Leon Boellmann gótikus svit Toccata tétele után a Dóm alagsorában található Látogatóközpontban folytatódott a program. Anselm Grün zenéről írt gondolatait Keszeli Ilona lelkigondozó olvasta fel, majd Bucskóné Lehota Ágota irodavezető páros beszélgetésekre invitálta a résztvevőket arról, milyen zenéket szeretnek, mikor, hol szeretnek leginkább zenét hallgatni? 

A terített asztalon a finom falatok és ásványvíz mellett áldás kártyák várták a résztvevőket, amelyeket magukkal vihettek áldozatos munkájuk köszöneteként. A Látogatóközpont állandó és időszakos kiállításainak megtekintése után a bátor vállalkozók felmentek a toronyba. A majdnem 300 lépcsőfok megtétele után a kellemes levegőmozgású szabad teraszról megkeresték az ismerős épületeket felülnézetből, kedvük szerint gyönyörködve Szeged látképében.

Szívet melengető, hogy a kórházban fekvő betegek megszólítására, figyelmes meghallgatására, velük való szeretetteli, tapintatos beszélgetésre, igény szerint imádkozásra, felolvasásra 28 fő ajándékozza figyelmét, idejét szívesen. Regisztráltak Gyuláról és Békéscsabáról, Orosházáról, Nagyszénásról, de többségben Szegedhez közeliek vannak a jelentkezők között.

Az első felkészítő találkozáson Kondé Lajos pasztorális helynök, kórházlelkész köszöntötte a résztvevőket május 28-án a Katolikus Házban. A közös imádság, rövid bemutatkozás, ismerkedés után hármasban beszélgettek a résztvevők azokról az emlékekről, amikor ők voltak betegek. Felidéztük azokat a tapasztalatokat is, milyen volt belépni a kórházba, amikor mint látogatók mentünk. Kulcsfogalmakkal rátekintettünk az önkéntességre, mint szervezeti formára. Ezek után képzeletben elindultunk a kórházi osztályokra. D e még mielőtt belépnénk, Istenhez fordulunk, kérjük az Ő segítségét, vezetését, kihez hív minket, mit mondjunk majd neki, hiszen nem ismerjük őt, honnan tudhatnánk? Ezt nevezzük „bemosakodásnak”. A beteglátogatásban itt van helye és szüksége az imádságnak, s ehhez kapcsolódóan a találkozások után is, amikor kilépünk a kórházból. Letesszük Isten elé a beszélgetéseket, megérintődéseket, nehézséget, fájdalmat, örömet. Átadjuk Neki mindazt, amit megéltünk, hogy ne vigyük haza. Isten gondjaira bízzuk mindazokat, akikkel találkoztunk. Beszélgettünk arról a tapasztalatról is, hogy imádkozni a betegért mindig lehet, de vele nem mindig. 

Az imával történő felkészülés után képzeletben folytattuk utunkat, beléptünk a kórházba, eljutottunk az osztályra. Megálltunk a nővérpultnál, a betegszobában, elképzeltük és leírtuk, hogyan mutatkoznánk be. Majd összegyűjtöttük és átbeszéltük, mi a dolga, mi nem dolga vagy tilos egy önkéntes beteglátogatónak. Mindezek után néhány szituációs gyakorlatban próbálhatták ki a résztvevők az ápoló, a beteglátogató és a beteg szerepét, ki-ki bátorsága és érdeklődése szerint. A találkozó zárásaként rátekintettünk, ki az, aki szívesen folytatja ezt a szolgálatot, majd személyesen megköszöntük Istennek, ami a fontos volt ebben a találkozásban. A felkészítés gyakorlattal folytatódik a klinikák, kórházak osztályain.

Megszólítottuk az egészségügyi dolgozókat is, lelki órákra hívtuk őket március 10-én Szegedre a Katolikus Házba. Az alkalmat Antal Imre hódmezővásárhelyi kórházlelkész vezette, „A hamu keresztjéről” címmel. A környező településekről is érkeztek résztvevők. A hamvazószerdán a homlokunkra rajzolt hamu keresztjétől eljutottunk a Golgotára, Jézus keresztjéhez. 

Sokféle érzelem mozgott a résztvevőkben, s annyira belemerültek egy-egy gondolatsorba, hogy még a szünetben is folytatódott Imre atyával a beszélgetés. „Jövőre is jövünk” – ezzel búcsúztak, akik elfogadták meghívásunkat.

A program során ezúttal is részt vehettünk vezetett és kötetlen programpontokon, melyek a Krisztusban testvéri, ugyanakkor kollegiális kapcsolatok mélyítését célozták. Kondé Lajos pasztorális helynök atya nyitó imája, majd pedig a személyesebb hangvételű ráhangolódás után meghallgathattuk koordinátorunk Máramarosi Mária összefoglalóját szolgálatunkról a számok tükrében. Öt év távlatában egyre több beteget tudunk megszólítani, egyre nagyobb számban fogadják el az érdemi, mélyebb beszélgetést is, de a szentségekben részesülők száma is növekszik a kórházlelkész atyák áldásos közreműködésével. A hozzátartozók is igénybe veszik olykor a segítségünket, továbbá örvendetes módon és mértékben erősödött a kórházak munkatársi körével való kapcsolatunk is.

Meghívott vendégünk volt Schindler Mátyás atya, bajai plébános, mentálhigiénés szakember, aki nagyon hitelesen beszélt a kiégés és a regenerálódás különböző aspektusairól. Személyes tanúságtételével is gazdagította tudományosan megalapozott gondolatmenetét. Kiindulópontja volt, hogy a segítő személyének is egyensúlyban, harmóniában kell lennie ahhoz, hogy lelkigondozottjának át tudjon adni abból a szeretetből és békéből, amit hordoz. Maga is kell, hogy örömet találjon a betegágy melletti munkában, és a feltöltődés különböző terein egyaránt. Ehhez szükséges a helyes időbeosztás, a regenerálódás módjainak egyéni megtalálása, de a továbbképződés ugyanúgy, mint az, hogy segítőként is rendszeresen vegyünk igénybe segítséget a terhek elhordozásához. Lehetőség nyílt megosztani egymással az egyéni tapasztalatokat arról, ki miben talál erőforrást, töltekezési lehetőséget: természet, zene, tánc, olvasás, baráti találkozások, és hosszan sorolhatnánk a példákat. 

A tartalmas találkozó a közösen elfogyasztott ebéddel, a terített asztal mellett folytatott személyesebb beszélgetésekkel zárult. 

A nap központi gondolatát talán az előadó által idézett vers ragadta meg legjobban:

Pilinszky János: Elég

A teremtés bármilyen széles,
ólnál is szűkösebb.
Innét odáig. Kő, fa, ház.
Teszek, veszek. Korán jövök, megkésem.

És mégis olykor belép valaki
és ami van, hirtelenűl kitárúl.
Elég egy arc látványa, egy jelenlét,
s a tapéták vérezni kezdenek.

Elég, igen, egy kéz elég amint
megkeveri a kávét, vagy ahogy
„visszavonúl a bemutatkozásból”,
elég, hogy elfeledjük a helyet,
a levegőtlen ablaksort, igen,
hogy visszatérve éjszaka szobánkba
elfogadjuk az elfogadhatatlant.

Forrás: https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-het-verse-pilinszky-janos-eleg

Bartucz Katalin

A Budai Irgalmasrendi Kórház (BIK) egyedisége abban áll, hogy az országban elsőként, 25 éve, saját lelkigondozói szolgálatot indított Kozma Imre atya kezdeményezésére – tagjai között olyanokkal, akiknek volt lehetősége az Egyesült Államokban is mélyíteni, gyarapítani tudásukat. Ilyen szakember Búza Patrik, az első és egyben jelenlegi vezető, aki két részmunkaidős munkatársával, Móré Ágnessel és Barka Attilával osztozik a lelkigondozás szolgálatában. Az ő munkatársi körükhöz tartozik Szabó Györgyi szociális munkás is.

Csapatunkat sok szeretettel, nyitottsággal, segítőkészséggel és szakértelemmel fogadta az Irgalmasrendi Kórház lelkigondozó teamje. A három nap programját, igényeinket felmérve, Móré Ágnes tervezete és kísérte végig, akinek segítségével már több éve ismerkedünk a lelkigondozás mélységeivel.

Örömmel érkeztünk és nagy biztonsággal bíztuk rá magunkat. Reggelenként közös imádsággal kezdtünk. Az első napon megismerkedtünk a kórház gyógyító egységeivel, a többi napon a kiválasztott osztályokra mentünk beszélgetni a betegekkel. Jártunk a reumatológiai, a kardiológiai, az ortopédiai, sebészeti, az aktív és krónikus betegellátást végző belgyógyászati osztályokon, megtapasztalva valamit azok itteni sajátosságaiból. Különleges alkalom volt ez arra most először, hogy egy másik intézményben gyakorolhassuk hivatásunkat, és lépésről lépésre haladjunk, egymás támogatásával, a mindennapok valóságát megtapasztalva.

A betegágy melletti munkán túl jelentős figyelmet fordítottunk az egyéni épülésre, a megosztásra, a szakmai tapasztalatok megosztására, beépítésére az eddigi ismereteink közé. Az ily módon zajlott közös munkálkodás erősítette a közösségünket is. Mindez egyszerre volt felelősségteljes munka, és építő, előre vivő, ugyanakkor felüdítő megtapasztalás.

Tanulságos és közösségépítő volt ez a háromnapos tanulmányút, nagy hálával, örömtelin gondolunk vissza az együtt töltött napokra. Ezúton is nagyon szépen köszönjük a lehetőséget!

Bartucz Katalin és Máramarosi Mária

Kondé Lajos pasztorális helynök, a székesegyház plébánosa köszöntötte a látogatókat, majd Máramarosi Mária koordinátor és lelkigondozó munkatársai mutatták be a Szolgálat tevékenységét, amely 2019 óta működik az egyházmegyében. Szegeden, Gyulán, Békéscsabán, Hódmezővásárhelyen, Orosházán, Makón, Szentesen és Deszken keresik fel a munkatársak a kórházi osztályokon a betegeket. 2024-ben több, mint 12.100 főt szólítottak meg. 8804 alkalommal betegekkel, 1770 alkalommal egészségügyi dolgozókkal és 467 alkalommal hozzátartozóval beszélgettek hosszabban.

A zarándokséta során a külső tér, jelen esetben a templom bizonyos pontjai és a személy belső történései, megélései, motivációi összekapcsolódnak, így segítve az önreflexiót és az istenkapcsolat mélyülését.

Az első állomásnál, a szentségi kápolnában a Dóm építésének kezdeteiről esett szó. Kondé atya történeti felvezetője után a résztvevők hivatásuk kezdetéről, választásuk motivációiról osztották meg gondolataikat egymással háromfős csoportokban. A támogatás és a példaképek jelentőségéről a Szent Gellért oltárnál kaptak inspirációt a résztvevők. Harmadik állomásként a Szent Kereszt-oltárnál egy jól megoldott nehéz helyzetet idézett fel a plébános atya: egy csodálatos, carrarai márványból készült oltárra szánt hatalmas összegről döntött úgy a felajánló, hogy a gazdasági világválság idején a nehéz helyzetbe került családoknak segít inkább. Egyénileg néhány csendes percben végig gondolhatta minden jelenlévő, hogy az ő életében milyen nehéz helyzetek voltak, amelyekben mégis előrevivő megoldás született.

Az öröm állomásánál, a kereszthajók metszéspontjában lévő főoltár körül az Isten és az ember örömteli találkozásáról hallott bevezető után a saját hivatásuk örömeiről beszélgettek a résztvevők. A zarándokút ötödik tartalmi pontjánál a megélt személyes kapcsolati nehézségek kerültek a fókuszba a magyar szentek üvegablakai alatt a keresztút domborműveit szemlélve. Hogyan tudok megbékélni avval, hogy engem bántottak meg, vagy én bántottam meg másokat, vagy követtem el talán szakmai hibát? Gondolatban mindenki letehette ezeket ezen a megszentelt helyen Isten elé néhány csendes percben.

Utolsó állomásként az altemplomban kialakított látogatóközpontban a megterített asztalok közelében az erőforrások keresésére motiváltak Lajos atya szavai. Melyek azok a szívesen végzett tevékenységek, amelyek a fáradtságban, nehézségben segítenek, feltöltenek, tovább lendítenek? Stílusosan egy pihentető, feltöltő nyári receptet írhatott magának mindenki összetevőkkel, adagolással abban a reményben, hogy ezt a nyáron be is fogja tartani.

A zarándokséta és az agapé elfogyasztása után a résztvevőknek lehetősége volt megtekinteni a Látogatóközpont kiállításait, illetve felmenni a Dóm tornyába.

Időt és teret szánnak a Pasztorális Helynökség munkatársai arra, hogy a különböző pasztorális területeken dolgozók a szolgálatvégzés mellett egymással is építsék a kapcsolatot és lelki, közösségi programokon vegyenek együtt részt.

Mivel a Helynökség központja Szegeden van, szokássá vált, hogy nyár elején rövid, zarándoklattal összekötve, közösen meglátogassunk olyan helyeket, ahol kórházpasztorációs munkatársak dolgoznak. Idén Hódmezővásárhely volt a célállomás, de a délelőttöt a közeli Mártélyi-holtágnál kezdtük, ahol a tanösvény nyomvonalán zarándokoltunk. Végigjártuk az Öröm útját, másnéven a Via Lucist, amely a nagyböjti keresztutak mintájára a feltámadás utáni események mentén vezeti végig a közösséget egészen Pünkösdig. Az egyes állomások kapcsán a szentírási jelenetek mellett, gondolatébresztő elmélkedések, közös éneklés, beszélgetős és csöndes szakaszok váltották egymást a gyönyörű, napsütéses tavaszi erdőben. A közös ebéd után Antal Imre hódmezővásárhelyi plébános és kórházlelkész fogadott bennünket a plébánián, ahol megismerkedhettünk a templom történetével és a plébániai élettel. Közös utunkon kapcsolatainkban egymás és az Isten felé tovább erősödve folytatjuk különféle szolgálatunkat.