A program során ezúttal is részt vehettünk vezetett és kötetlen programpontokon, melyek a Krisztusban testvéri, ugyanakkor kollegiális kapcsolatok mélyítését célozták. Kondé Lajos pasztorális helynök atya nyitó imája, majd pedig a személyesebb hangvételű ráhangolódás után meghallgathattuk koordinátorunk Máramarosi Mária összefoglalóját szolgálatunkról a számok tükrében. Öt év távlatában egyre több beteget tudunk megszólítani, egyre nagyobb számban fogadják el az érdemi, mélyebb beszélgetést is, de a szentségekben részesülők száma is növekszik a kórházlelkész atyák áldásos közreműködésével. A hozzátartozók is igénybe veszik olykor a segítségünket, továbbá örvendetes módon és mértékben erősödött a kórházak munkatársi körével való kapcsolatunk is.

Meghívott vendégünk volt Schindler Mátyás atya, bajai plébános, mentálhigiénés szakember, aki nagyon hitelesen beszélt a kiégés és a regenerálódás különböző aspektusairól. Személyes tanúságtételével is gazdagította tudományosan megalapozott gondolatmenetét. Kiindulópontja volt, hogy a segítő személyének is egyensúlyban, harmóniában kell lennie ahhoz, hogy lelkigondozottjának át tudjon adni abból a szeretetből és békéből, amit hordoz. Maga is kell, hogy örömet találjon a betegágy melletti munkában, és a feltöltődés különböző terein egyaránt. Ehhez szükséges a helyes időbeosztás, a regenerálódás módjainak egyéni megtalálása, de a továbbképződés ugyanúgy, mint az, hogy segítőként is rendszeresen vegyünk igénybe segítséget a terhek elhordozásához. Lehetőség nyílt megosztani egymással az egyéni tapasztalatokat arról, ki miben talál erőforrást, töltekezési lehetőséget: természet, zene, tánc, olvasás, baráti találkozások, és hosszan sorolhatnánk a példákat. 

A tartalmas találkozó a közösen elfogyasztott ebéddel, a terített asztal mellett folytatott személyesebb beszélgetésekkel zárult. 

A nap központi gondolatát talán az előadó által idézett vers ragadta meg legjobban:

Pilinszky János: Elég

A teremtés bármilyen széles,
ólnál is szűkösebb.
Innét odáig. Kő, fa, ház.
Teszek, veszek. Korán jövök, megkésem.

És mégis olykor belép valaki
és ami van, hirtelenűl kitárúl.
Elég egy arc látványa, egy jelenlét,
s a tapéták vérezni kezdenek.

Elég, igen, egy kéz elég amint
megkeveri a kávét, vagy ahogy
„visszavonúl a bemutatkozásból”,
elég, hogy elfeledjük a helyet,
a levegőtlen ablaksort, igen,
hogy visszatérve éjszaka szobánkba
elfogadjuk az elfogadhatatlant.

Forrás: https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-het-verse-pilinszky-janos-eleg

Bartucz Katalin

A Budai Irgalmasrendi Kórház (BIK) egyedisége abban áll, hogy az országban elsőként, 25 éve, saját lelkigondozói szolgálatot indított Kozma Imre atya kezdeményezésére – tagjai között olyanokkal, akiknek volt lehetősége az Egyesült Államokban is mélyíteni, gyarapítani tudásukat. Ilyen szakember Búza Patrik, az első és egyben jelenlegi vezető, aki két részmunkaidős munkatársával, Móré Ágnessel és Barka Attilával osztozik a lelkigondozás szolgálatában. Az ő munkatársi körükhöz tartozik Szabó Györgyi szociális munkás is.

Csapatunkat sok szeretettel, nyitottsággal, segítőkészséggel és szakértelemmel fogadta az Irgalmasrendi Kórház lelkigondozó teamje. A három nap programját, igényeinket felmérve, Móré Ágnes tervezete és kísérte végig, akinek segítségével már több éve ismerkedünk a lelkigondozás mélységeivel.

Örömmel érkeztünk és nagy biztonsággal bíztuk rá magunkat. Reggelenként közös imádsággal kezdtünk. Az első napon megismerkedtünk a kórház gyógyító egységeivel, a többi napon a kiválasztott osztályokra mentünk beszélgetni a betegekkel. Jártunk a reumatológiai, a kardiológiai, az ortopédiai, sebészeti, az aktív és krónikus betegellátást végző belgyógyászati osztályokon, megtapasztalva valamit azok itteni sajátosságaiból. Különleges alkalom volt ez arra most először, hogy egy másik intézményben gyakorolhassuk hivatásunkat, és lépésről lépésre haladjunk, egymás támogatásával, a mindennapok valóságát megtapasztalva.

A betegágy melletti munkán túl jelentős figyelmet fordítottunk az egyéni épülésre, a megosztásra, a szakmai tapasztalatok megosztására, beépítésére az eddigi ismereteink közé. Az ily módon zajlott közös munkálkodás erősítette a közösségünket is. Mindez egyszerre volt felelősségteljes munka, és építő, előre vivő, ugyanakkor felüdítő megtapasztalás.

Tanulságos és közösségépítő volt ez a háromnapos tanulmányút, nagy hálával, örömtelin gondolunk vissza az együtt töltött napokra. Ezúton is nagyon szépen köszönjük a lehetőséget!

Bartucz Katalin és Máramarosi Mária

Kondé Lajos pasztorális helynök, a székesegyház plébánosa köszöntötte a látogatókat, majd Máramarosi Mária koordinátor és lelkigondozó munkatársai mutatták be a Szolgálat tevékenységét, amely 2019 óta működik az egyházmegyében. Szegeden, Gyulán, Békéscsabán, Hódmezővásárhelyen, Orosházán, Makón, Szentesen és Deszken keresik fel a munkatársak a kórházi osztályokon a betegeket. 2024-ben több, mint 12.100 főt szólítottak meg. 8804 alkalommal betegekkel, 1770 alkalommal egészségügyi dolgozókkal és 467 alkalommal hozzátartozóval beszélgettek hosszabban.

A zarándokséta során a külső tér, jelen esetben a templom bizonyos pontjai és a személy belső történései, megélései, motivációi összekapcsolódnak, így segítve az önreflexiót és az istenkapcsolat mélyülését.

Az első állomásnál, a szentségi kápolnában a Dóm építésének kezdeteiről esett szó. Kondé atya történeti felvezetője után a résztvevők hivatásuk kezdetéről, választásuk motivációiról osztották meg gondolataikat egymással háromfős csoportokban. A támogatás és a példaképek jelentőségéről a Szent Gellért oltárnál kaptak inspirációt a résztvevők. Harmadik állomásként a Szent Kereszt-oltárnál egy jól megoldott nehéz helyzetet idézett fel a plébános atya: egy csodálatos, carrarai márványból készült oltárra szánt hatalmas összegről döntött úgy a felajánló, hogy a gazdasági világválság idején a nehéz helyzetbe került családoknak segít inkább. Egyénileg néhány csendes percben végig gondolhatta minden jelenlévő, hogy az ő életében milyen nehéz helyzetek voltak, amelyekben mégis előrevivő megoldás született.

Az öröm állomásánál, a kereszthajók metszéspontjában lévő főoltár körül az Isten és az ember örömteli találkozásáról hallott bevezető után a saját hivatásuk örömeiről beszélgettek a résztvevők. A zarándokút ötödik tartalmi pontjánál a megélt személyes kapcsolati nehézségek kerültek a fókuszba a magyar szentek üvegablakai alatt a keresztút domborműveit szemlélve. Hogyan tudok megbékélni avval, hogy engem bántottak meg, vagy én bántottam meg másokat, vagy követtem el talán szakmai hibát? Gondolatban mindenki letehette ezeket ezen a megszentelt helyen Isten elé néhány csendes percben.

Utolsó állomásként az altemplomban kialakított látogatóközpontban a megterített asztalok közelében az erőforrások keresésére motiváltak Lajos atya szavai. Melyek azok a szívesen végzett tevékenységek, amelyek a fáradtságban, nehézségben segítenek, feltöltenek, tovább lendítenek? Stílusosan egy pihentető, feltöltő nyári receptet írhatott magának mindenki összetevőkkel, adagolással abban a reményben, hogy ezt a nyáron be is fogja tartani.

A zarándokséta és az agapé elfogyasztása után a résztvevőknek lehetősége volt megtekinteni a Látogatóközpont kiállításait, illetve felmenni a Dóm tornyába.

Időt és teret szánnak a Pasztorális Helynökség munkatársai arra, hogy a különböző pasztorális területeken dolgozók a szolgálatvégzés mellett egymással is építsék a kapcsolatot és lelki, közösségi programokon vegyenek együtt részt.

Mivel a Helynökség központja Szegeden van, szokássá vált, hogy nyár elején rövid, zarándoklattal összekötve, közösen meglátogassunk olyan helyeket, ahol kórházpasztorációs munkatársak dolgoznak. Idén Hódmezővásárhely volt a célállomás, de a délelőttöt a közeli Mártélyi-holtágnál kezdtük, ahol a tanösvény nyomvonalán zarándokoltunk. Végigjártuk az Öröm útját, másnéven a Via Lucist, amely a nagyböjti keresztutak mintájára a feltámadás utáni események mentén vezeti végig a közösséget egészen Pünkösdig. Az egyes állomások kapcsán a szentírási jelenetek mellett, gondolatébresztő elmélkedések, közös éneklés, beszélgetős és csöndes szakaszok váltották egymást a gyönyörű, napsütéses tavaszi erdőben. A közös ebéd után Antal Imre hódmezővásárhelyi plébános és kórházlelkész fogadott bennünket a plébánián, ahol megismerkedhettünk a templom történetével és a plébániai élettel. Közös utunkon kapcsolatainkban egymás és az Isten felé tovább erősödve folytatjuk különféle szolgálatunkat.

Ismét gyermeknap volt. Gyerekkorunkban ez volt a kedvenc vasárnapunk, mert akkor anyuéktól valami különleges finomságot, kivételes programot lehetett kérni, amit egyébként nem engedtek meg. Aznap mi voltunk a középpontban. Azonban sok családban nem így történik, mert nem lehet közöttük az, akinek a kedvéért mindez van. 2024-ben a KSH adatai szerint 77 500 gyermek született Magyarországon, ám 33 150-t az anyaméhben veszítettünk el. Ebből 20 250 apró gyermek az abortusz áldozata lett – majd’ minden negyedik megfogant élet, munkanaponként átlagosan 85. Szegeden és Békéscsabán is emlékeztek azokra a magzatkorban elveszített babákra, akik soha nem születhettek meg.

Május 22-én csütörtökön a szegedi Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika oldalfalára elhelyezett emléktáblánál ökumenikus megemlékezést tartott a Református Kórházlelkészi Szolgálat, a Szent Dömötör Kórházlelkészi Szolgálat és a CsaládKözPont.  Imádsággal gondoltunk a meg nem született, meghalt gyermekekre, családjukra, orvosokra és az ápolókra, hogy lelki és testi gyógyulás kaphassanak. Külön imádkoztunk az orvosokért és a klinika személyzetéért is. A megemlékezésen részt vett Kószóné Czikora Judit klinikai főnővér, valamint munkatársai: szülésznők, ápolónők.

Békéscsabán 2024. május 25-én, vasárnap a Szent Dömötör Kórházlelkészi Szolgálat és a Békéscsaba Belvárosi Plébánia közös szervezésében emlékeztek meg a meg nem született gyermekekről a Dr. Réthy Pál Tagkórház aulájában elhelyezett emléktáblánál. Az eseményről készült tudósítás a BEOL Békésvármegyei Hírportálon olvasható.

Mára több kórházban, klinikán elhelyezésre került „A meg nem születettek emlékére” állított emléktábla. Ezeket a márványtáblákat a Magyar Keresztény Misszió Alapítvány helyezte ki 2017-től kezdődően több mint 16 helyszínen. A meg nem született gyermekek emlékére egyházmegyénkben az elmúlt években számos plébánián, templomkertben is állítottak emlékművet, emléktáblát, amely segíthet az érintetteknek az elbúcsúzásban és a gyász feldolgozásában.

Érezhető volt, hogy mára egy egyre inkább összeszokott közösség tagjai találkoztak, akik egyre közvetlenebbül képesek megszólítani egymást: megosztani, amit maguk hordoznak, és befogadni azt, amit a társaik hoznak. Erősödő közösség az egymásra figyelésben, elfogadásban, tapintatban, türelemben. Hasonlóképp – mégis másként, a helyzetre alkalmazva -, ahogy ezt a rájuk bízottakkal szemben is megélhetik. Még akkor is, ha új taggal is bővült a kör, hiszen Hódmezővásárhelyen új lelkipásztor, Antal Imre plébános atya csatlakozott be a kórházlelkészi szolgálatba.

Az Egyházmegye minden, kórházzal is rendelkező településéről jelen voltak lelkipásztorok és világi munkatársak egyaránt: a Gyula, Békéscsaba, Orosháza, Szentes, Makó, Deszk, Hódmezővásárhely kórházait, és természetesen a Szegedi Klinikákat ellátó civil szolgálattevők. Közöttük a lelkipásztorok, helyi plébános atyák.

Bevezetésként ezúttal is olyan szociodramatikus elemek által keretezett megosztó kör volt, mely az ember-ember közötti mélyebb megértést, közeledést szolgálta, valamint azt, hogy rátekinthessenek hivatásukhoz való viszonyukra lehetőleg minél szabadabban, minél inkább megfelelési kényszer nélkül.

Máramarosi Mária koordinátor a számok fényében is ismertette a világi munkatársak elmúlt 5 évi tevékenységét. Növekedés volt megfigyelhető a betegekre, a munkatársakra és a hozzátartozókra fordított érdemi idő tekintetében egyaránt. A betegágy melletti tapasztalatok, valamint az azt kiegészítő szupervíziós munka és képzési alkalmak érettebbé is tették az egyének és a közösség jelenlétét, lelkigondozói munkáját. Ily módon – bár ez számokban nem kimutatható –, minőségben is többet, mást nyújthatnak ma a munkatársak, mint kezdetben.

Az alkalom szakmai részét egy olyan programpont zárta, amely lehetőséget adott a még mélyebb megosztásra: három tematikus kiscsoport közül választhattak a jelenlevők, melyet kórházlelkész atyák vezettek fel. Iványi László orosházi plébános atya a „Fájdalom szerepe a lélek fejlődésében” témakörben osztotta meg gondolatait. Bach 56. „Örömmel viselem keresztemet” című kantátájától indítva gondolatmenetét fejtette ki gondolatait. „A szenvedés olyan, mint a »valuta«. Ajánlja fel az Úrnak, mert a fájdalom és a kereszt erőforrás, nem büntetés – szoktam mondani a betegeknek.” (V. ö.: Mt10,38-39). Pálfai Zoltán atya Makóról arra a kérdésre kereste a választ Hogyan mutatkozik meg Isten kegyelme azokban, akik a „maguk módján”, felekezetekhez nem tartozva hisznek, imádkoznak? „A szél ott fúj, ahol akar.” Vagyis minden titkot nem láthatunk abban, ahogy a különböző világlátású emberek megélik Istennel való kapcsolatukat. Schönborn bíborost idézve elmondta, sokszor zavart okoz a lelkekben, hogy a politika konfesszionalizálódik, vagyis bizonyos értelemben átveszi az egyház szerepét az emberek gondolkodásmódjában. Azonban Pálfai atya idézett három olyan pápai megszólalást, melyek mélyebbre visznek az egyház helyének, szerepének megismerésében: XXIII. János pápa szerint az egyház „szerető, jóságos és türelmes anya”. VI. Pál pápa szerint feladat, hogy szolgáljuk az embert minden nehézségében, bajában is. Ferenc pápa pedig (XVI. Benedek nyomán) hangsúlyozza, hogy az egyház nem térítéssel, hanem vonzással növekszik. Dr. Thorday Attila atya teológiai tanár kiscsoportjában az Test és Lélek kapcsolatáról hozott gondolatsor indította el a beszélgetést. Sem a test bálványozása, sem annak alábecsülése („…A lélek, ami éltet, a test nem használ semmit” {Jn 6,36}) nem helyes, nem keresztény viszonyulás. A „Szentlélekkel átitatott, megújult test” az, amiről érdemes mélyebben gondolkodnunk, hiszen az Isten a maga képmására teremtette az embert (Ter 1,26-27) „…ettől a meghitt mozzanattól lett sajátosan azzá, aki, s ezáltal vált valóra a legszemélyesebb, a mai napig élő és ható kapcsolat közte és Isten között – ebben áll az ember különleges méltósága.”

A betegágy melletti szolgálatban is ezzel a tisztelettel fordulnak papok és világi munkatársak a rájuk bízottak felé továbbra is.

Lejegyezte: Bartucz Katalin

Békéscsabán 2024. május 26-án, vasárnap a 10 órási szentmise után a Szent Dömötör Kórházlelkészi Szolgálat és a Békéscsaba Belvárosi Plébánia közös szervezésében emlékeztek meg a meg nem született gyermekekről a Dr. Réthy Pál Tagkórház aulájában elhelyezett emléktáblánál. Az eseményről készült tudósítás a BEOL Békésvármegyei Hírportálon olvasható.
Másnap, május 27-én hétfőn a szegedi Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika oldalfalára elhelyezett emléktáblánál közös igeolvasással és imával gondoltunk a meg nem született, meghalt gyermekekre, családjukra, orvosokra és az ápolókra, hogy lelki és testi gyógyulás kaphassanak. A Református Kórházlelkészi Szolgálat képviseletében Moldován Krisztina kórházlelkész-asszony olvasott fel a Szentírásból. Majd a CsaládKözPont munkatársa csendes imádságban emlékezett meg azokról a megfogant gyermekekről, akik nem születhettek meg bármilyen okból. Külön imádkoztunk az orvosokért és a klinika személyzetéért is. A megemlékezésen részt vett dr. Várbíró Szabolcs professzor úr, a SZTE Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika intézményvezetője, valamint Kószóné Czikora Judit klinikai főnővér.

Mára több kórházban, klinikán elhelyezésre került „A meg nem születettek emlékére” állított emléktábla. Ezeket a márványtáblákat a Magyar Keresztény Misszió Alapítvány helyezte ki 2017-től kezdődően több mint 16 helyszínen. A meg nem született gyermekek emlékére egyházmegyénkben az elmúlt években számos plébánián, templomkertben is állítottak emlékművet, emléktáblát, amely segíthet az érintetteknek az elbúcsúzásban és a gyász feldolgozásában.

(Fotók: Bartucz Katalin és Kereskényiné Nemes Lívia)

Mindazokat hívjuk a nagyböjti lelkinapra, akik a lelküknek vágynak időt, csendet adni. Lelassulhatunk, elengedhetjük mindazt, ami a mindennapokban foglalkoztat, hajt minket. Lelkünkkel is megérkezve fordulhatunk önmagunk és társaink felé és együtt folytathatjuk utunkat Jézussal, akivel járva önmagunkhoz találhatunk.
Időpont: 2024. március 8. péntek 17.00 – március 9. szombat 17.00 (egy éjszakai ottalvással)
Előadó: Dr. Thorday Attila főiskolai tanár, újszegedi plébános
Helyszín: Stella Maris Vendégház (6781 Domaszék, Tanya 65.)
A program a Szeged-Csanádi Egyházmegye támogatásával valósul meg. (A lelkinap összköltsége teljes ellátással 25.000 Ft/fő.)
Részvételi hozzájárulás: 12.000 Ft/fő (szállás, étkezés).
JELENTKEZÉS
Jelentkezési határidő: 2024. február 29. A létszám korlátozott, a jelentkezéseket érkezési sorendben tudjuk fogadni. A program minimum 15 fővel valósul meg.
Elhelyezés: 3-4 ágyas szobákban, külön fürdőszobával.
Kérjük, ossza meg ismerőseivel a hírt!

Helyszín: Katolikus Ház (6720 Szeged, Dugonics tér 12.)

A lelkinapot Dr. Thorday Attila főiskolai tanár, kórházlelkész vezeti.

Az alkalom ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Jelentkezni december 12-ig az alábbi űrlap kitöltésével lehet: TEST és LÉLEK adventi lelkinap