A reggeli gyülekezőt rövid megnyitó és közös imádság követte: Kondé Lajos indította el a csapatokat. Férfi litániát imádkoztunk, amely a férfiként megélt hithez, küzdelmekhez és felelősségekhez kapcsolódó kéréseket fogalmazott meg, lelki ráhangolódást adva a napnak. A pályán 30 év feletti, nem igazolt játékosokból álló csapatok mérték össze erejüket körmérkőzés formájában: a szegedi Apafoci, a makói Szignum, a szegedi Szent Luigi Pártfogoltjai, valamint a Gólra Teremtve (Dóm) csapata játszott egymással hat izgalmas, ám barátságos hangulatú mérkőzésen, miközben a lelátón a családtagok lelkesen buzdították az apákat.

A végeredmény szoros és fordulatos versenyt hozott, míg a tornát végül a Gólra Teremtve (Dóm) csapata nyerte – övék lett az aranyérem és a Szent László-vándorkupa is.

A sportos délelőttöt közös ebéd zárta a Stadionban, mert ez a nap nemcsak a fociról, hanem a találkozásról és az együttlétről is szólt. A hagyomány jövőre is folytatódik!

„Aki zenével indul az életbe, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti őt a bajon.” (Kodály Z.)

Orgonáról, orgona mellől – Interaktív orgonabemutatón vehettek részt idén Semmelweis nap alkalmából a Szeged-Csanádi Egyházmegye területén található kórházakban dolgozó egészségügyi dolgozók. A programot az egyházmegye Pasztorális Helynökségének Szent Dömötör Kórházlelkészi Szolgálata szervezte 2026. 06. 25-én csütörtökön.

Az alkalomra több mint nyolcvan egészségügyi dolgozó regisztrált. A Szegedi Dómban Kondé Lajos pasztorális helynök, kórházlelkész köszöntése után a résztvevők meghallgathatták Leon Boellmann Gótikus svit Priere de Notre Dame tételét, melyet Nagy Péter orgonaművész és kántor adott elő. Ezt követően a zenéről szóló idézeteket olvastak fel a résztvevők. majd a karzaton folytatódott a program. Nagy Péter „orgonáról, orgona mellől” mutatta be ezt a csodálatos hangszert az érdeklődőknek, mely 1928-30 között épült. A 9040 síppal és 130 regiszterrel rendelkező hangszert az Angster gyár készítette, az akkori Európa harmadik legnagyobb templomi orgonájaként.

A bemutatót követően sorjáztak a kérdések a résztvevőktől: Hogyan jut a levegő el a fújtatótól az orgonáig? Miért világított pirosan a játszóasztal egyik regisztere? Hol van a világ legnagyobb orgonája?

Az orgona mellett, a karzaton meghallgatott Leon Boellmann gótikus svit Toccata tétele után a Dóm alagsorában található Látogatóközpontban folytatódott a program. Anselm Grün zenéről írt gondolatait Keszeli Ilona lelkigondozó olvasta fel, majd Bucskóné Lehota Ágota irodavezető páros beszélgetésekre invitálta a résztvevőket arról, milyen zenéket szeretnek, mikor, hol szeretnek leginkább zenét hallgatni? 

A terített asztalon a finom falatok és ásványvíz mellett áldás kártyák várták a résztvevőket, amelyeket magukkal vihettek áldozatos munkájuk köszöneteként. A Látogatóközpont állandó és időszakos kiállításainak megtekintése után a bátor vállalkozók felmentek a toronyba. A majdnem 300 lépcsőfok megtétele után a kellemes levegőmozgású szabad teraszról megkeresték az ismerős épületeket felülnézetből, kedvük szerint gyönyörködve Szeged látképében.

Az est témája: Honnan van az erőforrásunk, bátorságunk a nehéz helyzetekhez?

Jelentkezés: Sarlós Boldogasszony napi női kör

Szívet melengető, hogy a kórházban fekvő betegek megszólítására, figyelmes meghallgatására, velük való szeretetteli, tapintatos beszélgetésre, igény szerint imádkozásra, felolvasásra 28 fő ajándékozza figyelmét, idejét szívesen. Regisztráltak Gyuláról és Békéscsabáról, Orosházáról, Nagyszénásról, de többségben Szegedhez közeliek vannak a jelentkezők között.

Az első felkészítő találkozáson Kondé Lajos pasztorális helynök, kórházlelkész köszöntötte a résztvevőket május 28-án a Katolikus Házban. A közös imádság, rövid bemutatkozás, ismerkedés után hármasban beszélgettek a résztvevők azokról az emlékekről, amikor ők voltak betegek. Felidéztük azokat a tapasztalatokat is, milyen volt belépni a kórházba, amikor mint látogatók mentünk. Kulcsfogalmakkal rátekintettünk az önkéntességre, mint szervezeti formára. Ezek után képzeletben elindultunk a kórházi osztályokra. D e még mielőtt belépnénk, Istenhez fordulunk, kérjük az Ő segítségét, vezetését, kihez hív minket, mit mondjunk majd neki, hiszen nem ismerjük őt, honnan tudhatnánk? Ezt nevezzük „bemosakodásnak”. A beteglátogatásban itt van helye és szüksége az imádságnak, s ehhez kapcsolódóan a találkozások után is, amikor kilépünk a kórházból. Letesszük Isten elé a beszélgetéseket, megérintődéseket, nehézséget, fájdalmat, örömet. Átadjuk Neki mindazt, amit megéltünk, hogy ne vigyük haza. Isten gondjaira bízzuk mindazokat, akikkel találkoztunk. Beszélgettünk arról a tapasztalatról is, hogy imádkozni a betegért mindig lehet, de vele nem mindig. 

Az imával történő felkészülés után képzeletben folytattuk utunkat, beléptünk a kórházba, eljutottunk az osztályra. Megálltunk a nővérpultnál, a betegszobában, elképzeltük és leírtuk, hogyan mutatkoznánk be. Majd összegyűjtöttük és átbeszéltük, mi a dolga, mi nem dolga vagy tilos egy önkéntes beteglátogatónak. Mindezek után néhány szituációs gyakorlatban próbálhatták ki a résztvevők az ápoló, a beteglátogató és a beteg szerepét, ki-ki bátorsága és érdeklődése szerint. A találkozó zárásaként rátekintettünk, ki az, aki szívesen folytatja ezt a szolgálatot, majd személyesen megköszöntük Istennek, ami a fontos volt ebben a találkozásban. A felkészítés gyakorlattal folytatódik a klinikák, kórházak osztályain.

A CsaládKözPont vár minden érintettet az Elváltak imaestjére 2026. június 3-án, szerdán 18 órakor a szegedi Katolikus Házba (6720 Szeged, Dugonics tér 12.)

Az imaest témája: Hol a helyem az egyházban elváltként?

Jelentkezés: Elváltak imaestje – 2026. 06. 03.